Sziasztok,
Ma is kedvem támadt 'tollat ragadni' habár sajnos nem sok jóról tudok beszámolni már ami a kiegyensúlyozott új életem felé vezető utat illeti.. Sajnos túlórázni kényszerültem ami eleve nem éppen pozitív, de ilyenkor még inkább letérek a helyes útról.. Úgy értem, kompenzációként hogy "szegény én' ilyen sokat kell dolgoznom, megszánom magam valamivel amivel amúgy tudom hogy nem kellene.. Ma momentán fél-6-kor gyorsan elviharzottam a közeli kisboltba és megleptem magam egy 100 %-os almalével (jó, csak 2 decis, de az tömény cukor :D), és egy csokis tejberizzsel. Ezek a napok emiatt plusszban rosszak, mivel még megfejelem a 8 óra egy helyben ülést pár plusz ilyen órával és csomó felesleges kalória..
Na dehát, ez már így alakult..
Egy kis mentségemre szóljon, hogy hazaérve már csak salátát ettem egy darabka bagettel és ezután kitakarítottam a lakást.
Térjünk át a bemutatkozásom folytatására mint ahogy azt az első bejegyzésben is írtam.
Nos, legyen az első újra a "testem" :) vagyis a külsőségekben való elégedetlenségem. Nem tudok teljesen pontos adatokkal szolgálni, de nagyjából 165 cm magas vagyok és olyan 60 kiló (sajnos lehet még egy picivel több is). A top-formámban, ami 2011 késő nyáron értem el, olyan 54-55 kiló voltam és gyönyörű barna ami még az optikai végeredményt szépen javította.. Az nálam már a zörgőcsont kategória volt (na jó az túlzás..). Én az a típus vagyok, aki soha nem lesz zörgőcsontú, mert erősek a csontjaim, de a szöveteim is, és van egy kis alap izomzatom is.. A szerencse az hogy nincs szélsőséges alakom (tehát nem vagyok körte vagy alma típus), inkább kicsit mindenhol nem teszik a helyzet, a karom egy kínos pont, a karjaim akkor egyszer életemben fogytak le, azon a bizonyos 2011-es nyáron. Ja elmesélem annak a formának a miértjét: au-pairkedtem egy torinói családdal, és az augusztust a tengernél töltöttük, a hegyoldalban elhelyezkedő nyaralójukban - minden nap fel és le 2x..
Nah ez az amit most nem tehetek meg. Az ülőmunka által rájöttem, hogy eleve sokkal sokkal kevesebbet kellene ennem, csak hogy ne hízzak. Ehelyett mit csinál az irodai édesszájú egyed? hát néha néha meglátogatja a csokiautomatát vagy a büfét, és meglepi magát egy kis csokival. Mintha az agy igényelné a cukor utánpótlást..
Szóval, szépen lassan pár hónap iroda után vissza ís kúsztak a nemkívánatos kilócskák, egy kis narancsbőrrel, pocival és az utálatos husi karokkal.. :(
Persze folyamatos "odafigyelek mit eszek" van (ebben jó vagyok amúgy csak apróságokkal - nasikkal rontom el, például a koresti munka utáni bevásárlásnál egy túrórudi..- na ezeket nem kellene...), a mozgás pedig, na az a cikisebb mert arra mindig van kifogásom.. Soha nem találok semmi olyan mozgásformát amit hosszútávon tudok csinálni..
Újabb előzetes, a következő bejegyzésben majd írok arról, hogy pontosan hogyan étkezem és milyen mozgásformákkal próbálkoztam eddig..
Jöjjön a lélek-fejezet.. Hm. mit is meséljek.. Most egy kicsit félrekalandozok, nem csupán az alakommal való elégedetlenségemből fakadó problémákra élezem ki a mondanivalóm. Valamilyen szinten mégis ide kapcsolódik.. A stressz. Sajnos az utóbbi hónapokban fokozottan érint a dolog a munka által, plusz, a jövőben rám váró változások miatt is. A munka terén sima, business-stressz, a feldolgozhatatlan mennyiségű meló.. A változások miatti pedig (a páromhoz való kiköltözés), mert annyira rendszerető ember vagyok.. Akkor érzem jól magam ha rend van körülöttem, mind fizikálisan mind lélekben (a lakásom pl, nem tudok rendetlenségben vagy koszban lenni - ahogy fentebb említettem ma is még 12 óra meló után képes voltam kitakarítani :). Végülis, jó stresszoldó módszer, hasznos.. :)
Folyamatosan tanulom kezelni a nyomást, csak nem egyszerű. Gyakran nem vagyok képes szünetet tartani a munkában. aztán azt veszem észre mikor felállok végre, hogy szédülök, homályosan látok.. Kezdek ez ellen dolgozni magamon de sajnos még mindig gyakran megesik ez. Nagyon nem jó ez, de majd egyre jobb lesz..
Szóval az ha odafigyelnék magamra, végre igazán, az azt hiszem sokmindenre gyógyír lenne..
Szerencsés vagyok hogy a párom jól viseli ezt a nem könnyű időszakot.. Igaz, a kapcsolatunk, egyelőre hogy távkapcsolat, nagyon nehéz is, mégis ezzel együtt hatalmas támasz nekem.
Sok sok nehéz napon vagyok túl, és minden elismerésem hogy ő végig bírta ezt. Azt szeretném hogy ez így is maradjon ezért kell hogy rálépjek a változás útjára.
Meg kellene fogalmaznom hogy mit szeretnék elérni.. De ez nagyon nehéz. Azt már tudom hogy kívül-belül helyre kell rázódnom. De vajon, melyik lehet az alapvetőbb?? Abszurd lenne azt hinni, hogy ha például visszanyerném azt a múltbeli formám, máris semmi gondom nem lenne többé.. De tény hogy az egész önképem, önértékelésem és közérzetem most nagyon mélyen van, éppen amiatt elsősorban, hogy nem azt látom a tükörben amit szeretnék.. Vajon tényleg ez az 5 kiló ami mindent elront? Ha leadom vajon helyrebillennek a dolgok? Hát remélem hamarosan kiderül.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése